Egy borítóról / About a book cover (in Hungarian)

A következőket egy meg nem nevezett blog egy – egy hamarosan megjelenő regény borítóját beharangozó – postjára reagálva írtam. Mivel enyhén negatív hangvételű az írásom, itt (névtelenítve) adom közre, mert alapvetően pozitív szándék vezérel, csak a helyzeten, bizonyos döntéseken fanyalgok kissé.

(X festő) zseniális, csakúgy, mint a linkelt festmények. Ugyanakkor – bár kiadói szempontok miatt érthető és megérthető lépés -, szerintem nem a legjobb megoldás ezen képek bármelyikének használata. Miért? Mert a vásárlók egy részének a fejében már ránézésre az „újrafelhasználtság” gondolatát fűzik a kötethez.

Ezek a képek, mivel egy igen híres (számítógépes XY) játékhoz – a (híres játékkal) összességében sikertelenül, de azért elismerendő eredményeket felmutatva rivalizálni próbáló (másik játékhoz) – készültek, mint concept art, igen közismertek a neten: jó eséllyel mindenki látta már őket, aki érdeklődik a számítógépes játékok világa iránt. A játékok világával foglalkozó offline és netes magazinok vélhetőleg már 200(x) környékén lehozták őket, a concept art iránt komolyabban érdeklődők (oké, ez már jóval szűkebb réteg, ellenben a magazinok közönségével) pedig azóta is láthatják őket, pl. az általad linkelt galériákban. A te hazai olvasóid – az sf/f iránt érdeklődő, a számítógépek világában vélhetőleg otthonosan mozgó fiatalok (vélhetőleg főleg fiúk) – is elég valószínű, hogy találkoztak már velük, többször is.* És, mivel nagyon jó képek (és sok van belőlük, egységes stílusban), emlékezni fognak rájuk, ha máshogy nem, tudat alatt. Megjelenik a „volt már” gondolata – ami szerintem nagyon nem jó egy regénynek. Egy ilyen borító egy másik terméket, világot idéz, hamis elvárásokat, ideákat állít fel, amiket a regény nem tud, nem fog és nem is akar teljesíteni, hozni, ergo jóval nagyobb esélyt ad az olvasói csalódásra.** Persze, nem olyan erős a dolog, mintha mondjuk Darth Vader portréját raknátok ki a borítóra… de ugyanaz az irány.

Mint a hozzászólásom elején jeleztem, egyértelmű, hogy egy már kész, bizonyított kép használata igen előnyös lehet a kiadó szempontjából időt és pénzt illetően, sőt, a szerzőnek tetszhet is nagyon – de a regénynek szerintem nem tesz jót. Sőt, inkább árt*** neki – pedig a regények megérdemelnék, hogy egy egyedi, gondosan és direkt nekik készített kép reklámozza őket, nyújtson bepillantást a világukba. Persze, ez rizikó – az egyedi képet is el lehet rontani, durván, ráadásul idő és pénz, mire elkészülnek, bizonytalan eredménnyel. De azért szerencsére vannak olyan alkotók idehaza, akik eddigi munkáik alapján vélhetőleg meg tudnának birkózni a feladattal. Például Vass Richárd vagy Tikos Péter valószínűleg kiváló (és odaillő) megoldást tudott volna szállítani nektek, szerintem.

Mindezek mellett természetesen drukkolok a regénynek és neked – csak sajnálom, hogy maga a kiadó állítja elétek az első akadályt a sikerhez vezető pályán.

g.

* E képek a (játék) egy végül ki nem adott kiegészítőjéhez készültek, ergo megjelentek kb. akkor, amikor komolyabban beharangozták a játékot, aztán még párszor, kísérőképként, amikor a fejlesztés előrehaladtáról jöttek hírek, majd végül akkor, amikor kiderült, hogy ugrott a projekt.

**Ld. még ezt a cikket (főleg a végét.)

*** Így lesz az artworkből árt-work. -.- :]

Filed under: book cover design, design, feel, news, quote, science fiction, task manager

King Who Is Not

Today’s question: Why the * can’t I (get myself to) focus on writing ((longer) stories)? :( A pointless sense of urgency holds me back. Why?

-

This sense of urgency is the problem. It’s misdirected. Instead of creativity am focused on staying shallowly up to date in too many fields.

-

Need to find a way to steer my energy, to redirect my efforts. What’s the point of following 100s of sci/lit/design blogs? Yet I can’t stop.

+

On a (semi-)similar note…

King Nothing

Wish I may
Wish I might
Have this I wish tonight
Are you satisfied?

Dig for gold
Dig for fame
You dig to make your name
Are you pacified?

All the wants you waste
All the things you’ve chased

And it all crashes down
And you break your crown
And you point your finger
But there’s no one around

Just want one thing
Just to play the king
But the castle crumbled
And you’ve left with just a name

Where’s your crown?
King nothing***

Hard and cold
Bought and sold
A heart as hard as gold
Are you satisfied

Wish I might
Wish I may
You wish your life away
Are you pacified

All the wants you waste
All the things you’ve chased

I wish I may
I wish I might
Have this wish I wish tonight

I want that star
i want it now
I want it all and i don’t care how

Careful what you wish
Careful what you say
Careful what you wish
You may regret it

Careful what you wish
You just might get it

Then it all crashes down
And you break your crown
And you point your finger
But there’s no one around

Nothin’
No, you’re just nothin’
Where’s your crown, King Nothing?
No, you’re just nothin’
Absolutely nothin’

Filed under: feel, music, quote, task manager, video, writing, yoda

deTerminator (a quote from an email)

>> (…) and it pinpoints one my biggest problems with the movie, namely “That is, stuff happens because it’s supposed to happen, not because anybody makes any choices.” (…)

strange, but i don’t really have a problem with that – not in this context. whether there’s free will is an ages old debate, and the series could be seen as an illustration of that, humans desperately fighting for the free will idea against a mechanistic (!), deterministic world personalized by skynet. (heh, skynet, the DEterminator…)

in other stories taking away the choices from the characters is a highly risky, boredom and frustration inducing approach, but here it somehow seems to fit. maybe it’s about sarah connor being wrong all the way: there’s fate, and just fate – you’re just a cog in the great machine and nothing you ever do can go against the machine. everything’s happening according to plan, even the mistakes and the apparently random events. you may fool yourself into believing otherwise… but even that’s how it should be.

quite bleak, it is – yet you can view the terminator series from this pov too.

were i the writer / designer of the series i’d play on this in the sequels to come (if there’s gonna be any.) i’d reveal that skynet made its “mistakes” on purpose (not killing john and kyle -> skynet knows that without kyle traveling back in time its own existence would not be possible and so on), that skynet was established by a future human / demihuman / ai / et intelligence or government capable of time travel for its own purposes etc. (it would be quite amazing to see an official terminator – matrix mashup too, where the time-travel thing could be solved blatantly easily.)

okay, i’ll stop rambling, sorry. :)

Filed under: quote, science fiction, video

How to explain the universe and stay somewhat sane

Three hundred years ago, the Irish empiricist George Berkeley contributed a particularly prescient observation: The only thing we can perceive are our perceptions. In other words, consciousness is the matrix upon which the cosmos is apprehended. Color, sound, temperature, and the like exist only as perceptions in our head, not as absolute essences. In the broadest sense, we cannot be sure of an outside universe at all.

For centuries, scientists regarded Berkeley’s argument as a philosophical sideshow and continued to build physical models based on the assumption of a separate universe “out there” into which we have each individually arrived. These models presume the existence of one essential reality that prevails with us or without us. Yet since the 1920s, quantum physics experiments have routinely shown the opposite: Results do depend on whether anyone is observing.

(…)

According to biocentrism, time does not exist independently of the life that notices it. The reality of time has long been questioned by an odd alliance of philosophers and physicists. The former argue that the past exists only as ideas in the mind, which themselves are neuroelectrical events occurring strictly in the present moment. Physicists, for their part, note that all of their working models, from Isaac Newton’s laws through quantum mechanics, do not actually describe the nature of time. The real point is that no actual entity of time is needed, nor does it play a role in any of their equations. When they speak of time, they inevitably describe it in terms of change. But change is not the same thing as time.

- The Biocentric Universe Theory: Life Creates Time, Space, and the Cosmos Itself

(Do read the whole article!)

Filed under: feel, link, quote, reading, yoda

Originality, take three

Unless it is truly out there, pretty much everything is a fresh take on an existing trope. It really does need to feel fresh, but that’s not the same as being completely original. The originality is all about how it’s done, not what it’s about.

from the blog of Nathan Bransford, lit. agent

Yeah, I agree. To a certain extent. Yet if you don’t have a bit of novelty in the “what” department beside the “how” one, you may very well end up with a well-dressed cliche, a “been there, done that”, a mashup of others’ ideas. And that may sell well, perhaps extremely well – yet it quite likely won’t be memorable. 15 minutes of famous cashing in, and then oblivion as the next “no what, but how” contender arrives. Or perhaps your readers will get educated and recognize your inspiration (or, if you weren’t inspired by others, just wrote what others wrote by chance, they’ll realize that there’s tons of similar stuff out there already), and… think a bit less of you? So I think the truth lies somewhere inbetween the two extremes. Originality is not über-important, but neither is it completely irrelevant.

(My previous, very brief post, illustrated with a funny “stolen” image, is here.)

Filed under: feel, link, malkavita, quote, writing, yoda