Toron (rögvest toroniránt (pardon, szóvitz))

Belső tipó és layout tervezése (nem kivitelezése, csak tervezése!), valamint borítótipó tervezése és kivitelezése (a megrendelő igényeihez igazodva, természetesen, hosszas… khmm… egyeztetési folyamat eredményeképp) by

yours truly.

(Majd teszek fel verziót dA-ra valamikor.)

A kép link a DV oldalára, ahol mindenféle érdekességet találhat az érdeklődő.

Filed under: book cover design, graphics, link, news, task manager, typography , magus, toron

Reflexió kritikára: a lezáratlanságról

Csigás Gábor – Belülről rág

Az előző novella cselekményébe csatlakozik be ez a rövidebb írás, bár a rejtői helyett inkább horror a stílus. Az összbenyomás… hát, érdekes. A sztori ad egy plusz réteget az előzőhöz, felvezet egy érdekesnek tűnő szálat, amit a továbbiakban nem folytat a kötet.

Ez így egy kicsit céltalan, ami kár, mert érdekesnek indult. Legközelebb, ha tudjuk, hogy a feldobott labdákat a többi szerző nem kapja el, talán illene kerekebbre venni a novellát.

6/10

forrás: “A hit városa” kritika az rpg.hu-n

vs.

(…) Úgy megkavartad a karaktered bemutatását, hogy egy olyan alulinformált olvasó, mint én, a novella egyharmadáig csak úgy kapkodta a fejét. Sőt, már éppen magamban dicsérgettelek, milyen ügyesen használtál mindenféle stiláris eszközt, úgymint szinte a szinesztéziával határos érzékszervi utalásokat, miegymást… És akkor… ha nem is a robban a bomba, de legalábbis pukkan a bonyodalom petárdája. Mert ezek (…) egészen másmilyen teremtmények, mint azt egy földi (…) olvasó feltételezné. És ahogy gördül előre a cselekmény, még az is kiderül, hogy a konfliktus többi “szenvedő” szereplője is valami egészen más. De idegenségükben, horrorisztikus elmekkel dúsított reakcióikban mégis rémisztően emberiek maradnak. És az írás legvégére marad a tovább lebegtetett rejtély. Ha nem is teljesen nyitott lezárást alkalmaztál, de kellően megbirizgáltad az olvasó idegeit. És ez itt jó.
Ami a legjobban tetszik, az természetesen az, amit olyan finoman, érzékletesen sikerült kimunkálnod — az idegen lények érzékszervi kommunikációja. Mert ma már nagyon nehéz a miénktől eltérő, de mégis értelmezhető, felfogható, szavakkal ábrázolható, és ami a legfontosabb, *eredeti sajátosságú* alien teremtmények megalkotása. (…) de nekem ez igen megtetszett a lényeid többi (…) képességével együtt.
Sőt, a Belülről rág felébresztette a kíváncsiságomat, jó lenne  megismerni a történet előzményeit, és ha lesznek, az utózmányokat is. (…)

forrás: egy magánlevél
(meghagyom az általam nagyra tartott szerző anonimitását, amíg nem kéri, hogy leplezzem le)

Kinek a pap, kinek a papné, ugye. :)

Nota bene, az első véleményt egy olyan ember írta, aki – tudtommal – viszonylag képben van a  Magus-irodalmat illetően, míg a másodikat egy olyan, akiről – ismétcsak utolsó ismereteim szerint – ez nem mondható el. Mesélni – szerepjátékos értelemben -, azt hiszem, egyikük sem mesél. Már. Vagy nem is mesélt. Magust gyaníthatóan sohasem.

Megjegyzéseim (az “izlések és pofonok” alaptétel mellett):

• Én mindig nagy rajongója voltam a relatív lezáratlan sztoriknak. Olyannyira, hogy a tökéletesen elvarrt végű történetek igen ritkán fognak meg igazán. Miért? Azért, mert szeretem tovább szőni magamnak a szálakat, játszani a lehetőségekkel. Szeretem, ha elgondolkodtat az író, és nem csak a mű zárt buborékán belül, esetleg általános problémafelvetéssel (mint pl.: “lassan tenni kéne valamit a globális felmelegedés ügyében”, “szegény embert az ág is húzza” stb.) Ezért kedvelem annyira pl. David Lynch filmjeit: kapsz ugyan válaszokat – tudjuk, ki ölte meg Laura Palmert, ugye? -, de azok nem zárják le a kérdéseket és be a cselekményt, mint ahogy az pl. egy Columbo-ügynél történik, ahol kiderül, ki a gyilkos, akit elvisznek börtönbe vagy valami, és kész, vége, szinte azonnal felvehetsz egy másik könyvet, bekapcsolhatsz egy másik filmet. Persze, egy Columbo epizód is felvet általános erkölcsi stb problémákat, és ha nagyon akarom, töprenghetek a mélyebb indítékokon, mellékszereplők további sorsán, ilyesmin… de erre maga a mű kevés motivációt ad. Érthető a különbség, ugye?

• Az efféle “félig zárt” megoldásokat aktív szerepjátékos mesélőként még fontosabbnak tartom: bár roppant kevés rpg-s irodalmat olvasok (mostanában gyakorlatilag semmit), réges-régen (egy  messzi, messzi galaxisban) jobban szerettem az olyan írásokat, amelyeket, ha kedvem tartotta, simán felhasználhattam saját meséimhez. Ehhez pedig az kellett, hogy az olvasott sztorik nyitottak legyenek: ha a bennük tárgyalt ügy így vagy úgy kerek-perec lezárult, nem volt mit átemelni belőle, maximum lemásolhattam azt, drukkolva, hogy a játékosaim ne olvassák el közben a művet… De ez nem az én utam. (Oké, van még a “mi lett volna, ha” megoldás, amikor a felétől más irányba viszi az ember a cselekményt: “mi van, ha Columbo valójában egy werewolf?” – de ebben az esetben is inkább zavaró a Columbo-epizódok lezártsága.) Amikor rpg-irodalmat írok – amire mostanában csak egy-két barátom (pl. Cs.T.) kedvéért, az ő felkérésükre vetemedek -, mindig a régi önmagamnak, illetve a hozzá(m) hasonló mesélőknek írok: azoknak, akik a novella végére érve azt mondják a játékosaiknak: “Olvassátok el ti is, és onnét folytatjuk, ahol ő abbahagyta.” Ez afféle játékdizájneri örökség. Szeretek intrókat írni játékokhoz… ami nem jelenti azt, hogy én magam esetleg ne tudnám, mi lenne a sztorim vége. A legtöbbször nagyon is megvan a lezárás – csak nem mondom el. :] Belátom, ez sokak számára zavaró, és elvesz a műveim értékéből – ezért próbálok egyensúlyozni: egyes szálakat elvarrni, másokat lógva hagyni. Egyéni preferencia kérdése, hogy ezeket a próbálkozásaimat mennyire érzi sikeresnek egy-egy olvasó.

Mintegy végszóként megjegyezném, hogy egy jó szerkesztő – aki kívülről, ám határozott érdeklődéssel, törődéssel szemléli az írást, amin dolgozik, ugyanakkor ismeri emberként az írót és képes tisztelni, elfogadni a preferenciáit – igen sokat segíthet a művek ilyetén, sőt: mindenfajta kiegyensúlyozásában. Biztosra veszem pl., hogy – hála igencsak jó és türelmes szerkesztőmnek – a lassacskán készülő regényem vége nem viseli majd magán a fentebb említett rpg-dizájneri megfontolásaim bélyegét. Le lesz zárva.
Szinte teljesen. ;)

Filed under: feel, news, quote, task manager, writing, yoda , írás, csigás, kritika, magus, novella