Erato pályázat, imo (in Hungarian)

[Update: Érdemes elolvasni a kommenteket is.]

Nem jellemző, hogy véleményt mondanék nyilvánosság előtt ilyesmikről, de a DV-s Erato pályázat és eredményei kapcsán nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg: én nem így csináltam volna. (Fontos leszögeznem, hogy a dologban semmilyen szerzői avagy kreatív szinten nem vagyok érintett: még csak álnéven sem küldtem be pályázatot. :))

Relatív ismert íróként avagy a kiadó által kiadott íróként és / vagy a kiadóban dolgozók barátjaként, cimborájaként, de még távoli haverjaként sem írtam volna erre a pályázatra – a zsűri helyében pedig nem fogadtam volna el pályázatokat bármilyen efféle, a kiadóhoz bármilyen értelemben közel álló embertől. Még akkor sem, ha az illető neve csak később derül ki a jeligés megoldásnak köszönhetően.

Ha a fent említetteknek megfelelő íróként szerepelni szeretnék egy ilyen kötetben, nem pályázok: megvárom, míg felkérnek írásra. Már persze ha felkérnek, ha jut még hely. Ha nem, hát így jártam. Ha a kiadó helyében vagyok, és szerettem volna mégis esélyt adni az ilyen íróknak, de nem felkéréssel, hanem pályázattal, akkor a kiadón kívülre teszem a zsűrit, független(ebb) szakértőket bízok meg.

Nota bene, ezzel nem azt mondom, hogy gond van. Szeretném hinni, hogy nem ítélek sem el, sem meg senkit és semmit – sőt, gratulálok a nyerteseknek és ezúton is riszpekt a zsűrinek az áldozatos munkáért. De én ezt nem így csináltam volna.

Advertisements

28 thoughts on “Erato pályázat, imo (in Hungarian)

  1. Amíg évetne kb. két értelmes pályázat és kb. másfél lap van, ahol novellákat közölnek (ha csak fantasyt is), addig nem lehet nem pályázni. Mert elveszik egy újabb esély, hogy kilépj az olvasók elé (nem először, hanem újra és újra – az átlagolvasó memóriája mint az aranyhalé ;))

    Az pech, hogy ennyire ismerősek a nevek, de ugyanez megvan pepitában is: ha könyvkiadó, író vagyok, nem fogok dacból nem küldeni hírt, sajtópéldányt, részletet mondjuk egy honlapnak, mert utálom a főszerkesztőt. Mert olvasókat vesztek, ha nem küldöm el, és ez sokkal többet jelent a személyes ellentéteknél.

    Nomeg, valljuk meg őszintén: ha egyes próbálkozások célja, hogy összefogják a fiatal tehetségeket, akkor nehéz megoldani, hogy ezek ne ismerkedjenek össze.

    R., aki szintén nem pályázott.

  2. Rorimack:

    Dehogynem lehet nem pályázni. :) Te sem pályáztál (bár nem tudom, miért nem), én sem pályáztam, meg még tudnék mondani néhány embert, aki szintén nem pályázott, pedig pályázhatott volna, és befért volna az általam vázolt “ismerős” kategóriába. Igaz, náluk sem tudom, miért nem pályáztak – azzal csak a saját esetemben vagyok tisztában.

    Elég fontos (bár talán nem mindent überelő) dolog az olvasók elé lépni először és újra és újra, igen… Bár, ha mindig elfelejtenek, akkor valójában oly mindegy, hányszor teszed, és mikor, nem? :)

    A fiatal tehetségek fellelésére, bemutatására és összefogására irányuló próbálkozásokat szívből támogatom – de ha már viszonylag ismertté és ismerőssé vált (vagy alapból akként indult) emberekről van szó, akkor nem engedem őket össze az ismeretlenségből kijutni igyekvőkkel: zárt pályázatot csinálok nekik, ilyesmi.

  3. Szokás szerint egyet kell veled értenem… Engem az is zavart, hogy volt, akiről a zsűriből tudták, hogy pályázott, és nyilván ismerték annyira a stílusát, hogy akár fel is ismerjék. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez szempont volt a végső ítéletnél. Csak… számomra furcsa.

  4. Érdekes felvetés, nekem is szemet szúrt, hogy a bekerültek jelentős része már publikált szerző. Valóban… optimális esetben egy tapasztaltabb író ki fog lógni a kezdők közül — nem számítva a frissen kikelt zseniket persze. Viszont Rorimacknek igaza van abban, hogy amíg ennyire kevés lehetőség van megjelenni itthon, addig az ember lecsap a lehetőségekre. Én nem tettem, mert egyáltalán nem érdekelt ez a pályázat (annyira, hogy még olvasóként sem biztos, hogy megveszem a kötetet), de ha érdekelt volna, nagy eséllyel nem tart vissza a morális kérdés :)

    Másrészt meg hogyan lehet ezt szabályozni? Olyan pályázatok legyenek, ahol csak publikálatlan szerzők nevezhetnek? (És utólag, a jeligék feloldásánál kiszórod, aki csalt?) Csak ifjú zsenikből — nem szép ezt mondani, elnézést — nem hiszem, hogy összeáll egy jó könyv. Egy jó amatőr könyv esetleg, de az meg egészen más tészta, gondolom, erre céloztál, hogy zárt pályázatot írjanak ki nekik. Azt viszont mennyien fogják megvenni? Vagy szabályozni próbálsz? Aki már x-szer megjelent (és véres vitákat lehet folytatni, hogy x = mennyi), az nem nevezhet?

    Szóval még mindig ez tűnik a legjobbnak — és ideális esetben a jelentkező profik és a tehetséges kezdők kiegyenlítik egymást a kötetben, nem? Vagy idealista vagyok?

  5. Valahol egyet is értek, valahol nem is.

    Egyrészről, valóban nehezebb tapasztaltabb, kiforrottabb írók mellett bekerülni, ha mindenki azonos feltételekkel pályázik (vagyis nincs külön amatőr pályázat és külön veterán…). Valóban elveszik az öregek a helyet a kezdők elől – kivéve abban az esetben, ha a zsűri mindenképpen meghúz egy minőségi határt, és megfelelő pályaművek hiányában visszatartja a díjat. (Ez történt tavaly, amikor jóval kisebb arányban pályáztak nyomtatásban publikált írók – nem is lett az összes hely betöltve.)

    Ugyanakkor ott van az is, hogy a cél a _jó_ novellák díjazása, függetlenül attól, ki írta őket. Ha a szintet, amivel a kezdő mérkőzik, a publikált írók képviselik, ha az ő ellenükben áll helyt, akkor beszélhetünk szerintem bekerülésekor valódi sikerről – _mert ez az a szint, amihez a megjelent novelláskötetet az olvasók mérni fogják_. És ezt szerintem nagyon fontos megjegyezni.

    Most túl azon, hogy valahol kicsit sznobságnak is gondolom szétválasztani az öregeket a kezdőktől, szerintem egy csak amatőröknek fenntartott pályázatnál nem mérhető fel reálisan az egyéni teljesítmény, mindenképpen torzul az eredmény, mert valódi, kezdő zsenik nem nagyon vannak. (Különben is, ki számít kezdőnek? Hány publikációig? Mely kiadóknál kell megjelennie, hogy “profinak” számítson?) Amellett itt van még valami, ami szerintem szintén nem mellékes: a “vegyes” pályázat esetén a nagy öregek is tanulhatnak némi alázatot, amikor egy “kezdő” rájuk ver. Néha bizony erre is szükség van.

    Elhelyezni íróként magunkat, társainkat, a konkrét novellákat csak úgy lehetséges, ha azonos versenyben futunk, azonos pályán. Ha a babérjainkon ülve kiszórunk valamit a kisujjunkból, meglátszik. Ha valóban jól írunk, meglátszik. (A kötet szempontjából pedig mindenképpen az szerencsés, ha minél több jó novella érkezik, de ez elsősorban kiadói szempont, bár azt hiszem, az olvasók is annak örülnek, ha tényleg jó írásokat kapnak a pénzükért.)

    Szóval valóban, ezt intézhettük volna másként. Biztos vagyok benne, hogy egy két körnek meghirdetett pályázat is érdekes lett volna. (Bár tartok tőle, végül a kötetben hasonló arányban vegyültek volna az öregek és a kezdők, egyszerűen azért, mert ennyi jó novella volt.) És tökéletesen értem a fenntartásaidat is – de többféleképpen szemlélhető a pályázat, és én valódibbnak érzek egy olyan versenyt, ahol a léc közelebb van ahhoz a szinthez, amit a fizető olvasók és a pályázatokon kívül dolgozó szerkesztők amúgy meghúznak. Nem pedig “rendes” és “könnyített” pálya van.

    Belegondolva egyébként a kezdők lelkébe: hogyan érezhetik magukat abban az esetben, ha tudják, hogy még csak nem is azon a pályán versengenek, ahol a profik? Szerintem ez szükségtelenül ráerősítene arra a némileg elitista szemléletre, hogy vannak a “nagyok” meg vannak a “kicsik”. Szvsz csak írók vannak. Ügyesebbek meg kevésbé ügyesek, és sokszor ez a két halmaz még csak nincs is teljes átfedésben a publikáltak és nem publikáltak két halmazával.

    Egyébként valóban, túl kicsi ez a pocsolya, egy idő után az ember elkerülhetetlenül megismeri a profi és félprofi írók nagy részét. Ők is egymást. Sejtettem, hogy ha tapasztaltabb írók pályáznak, be fog kerülni közülük néhány a kötetbe. De sem tavaly, sem idén nem került be publikált író csak azért, mert ő már publikált: a pályázaton kellett bizonyítania, kezdők, pályatársak ellenében. Volt, akinek sikerült. Volt, akinek nem.

    Csak azt tudom, hogy amely novellák végül nyertek, jók. Végső soron csak ez számít. :) És ennek tényleg lehet örülni.

  6. tapsi:
    Mit is mondhatnék? Már meg sem lepődök. :D

    (brainoiz, illetve Robin:)
    Igen, részben valami olyasmire gondoltam, hogy a pályázatot csak még publikálatlan íróknak hirdetem meg, a marketinges “nincsenek ismert nevek, amikkel eladhatnám a könyvet” problémát pedig úgy oldom meg, hogy felkérek már publikáltakat további novellák írására, amit máshová teszek a kötetben. Esetleg két részre osztom a kötetet, és az egyik felébe a kiadatlanokat teszem, a másikba a másikakat, súlycsoportokon belüli versennyel. (Láttunk már valami ilyesmit, nemde? :)) Itt természetesen nem “minőség” alapján felállított csoportokra kell gondolni, mert szerintem – ahogy ezt már többször kifejtettem – a minőség rendkívül szubjektív dolog: nincs igazán jó mércéje.

    A fő kritérium tehát az ismertség. A postomban is ezt hangsúlyoztam: az olvasók, a piac és a bennfentesek általi ismertség problémáját – azokat a dolgokat, amik alapján én csoportosítanék. Pont azért választanám ezt a megoldást, hogy senki ne érezhesse úgy – főleg a “pocsolyába” kívülről igyekvők ne –, hogy esetleg volt, aki a neve, ismertsége avagy ismeretsége miatt került be, illetve maradt ki a válogatásból. Nota bene, amennyire én látom, ez a megközelítés elég sokhelyütt dívik a világban: rendszeresen talál az ember olyan pályázatokat a neten (nem magyarul, ez igaz), ahol első kötet, írás megjelentetésével kecsegtetik az írni vágyókat, aminek feltétele, hogy – legalább a pályázat nyelvén – ne legyen a pályázónak “profi” előélete. (A profi itt ismétcsak nem minőséget, hanem pénzért végzett munkát takar jelen esetben.)

    Robin:
    Az eredmény mindenképp torzul, de szerintem nem azért, mert kevés lenne a kezdő zseni, hanem azért, mert – mint az előbb már írtam – minden értékelés szubjektív. Ez ellen persze balgaság kifogást emelni (nem is tettem), mert ez a világ minden dolgára igaz. Persze vannak viszonylag átlagosan elfogadható kritériumok – a széknek pl. jó, ha van egy ülőlapja –, de ezen túl minden zsűri mást és mást értékelne többre egy adott témában. Azt, hogy kiből áll a zsűri, szerintem az ilyen jellegű pályázatoknál jobbára piaci szempontok határozzák meg – mert nincsenek mások, a szakértők is azért szakértők, mert valamiféle piaci mechanizmus el tudja adni őket ilyenként. (Még véletlenül sem a jelen helyzetre értve, ezért csak zárójelben: ötmillió légy… Amit / akit a közönség megvesz, elfogad, az jó – de ettől a közönségnek még nem lesz “igaza”. Csak sokan van, és meg lehet belőle élni, ergo jó egyetérteni vele, és olyanokkal dolgozni, akik egyetértenek vele, “érzik a kor pulzusát”.)

    A “ki számít kezdőnek?” kérdést, azt hiszem, már megválaszoltam. Az számít kezdőnek, aki nem jelent még meg. Esetleg az, aki eddig csak pályázati nyertesként jelent meg. Az, aki felkérésre, szerződéssel, pénzért írt már – mindegy, kinek – az profi. Aki tíz éve csinált ilyet utoljára, és már a kutya sem emlékszik a nevére, az félprofi, de én felfelé kerekítenék, versenyben menjen csak ő is a profi mezőnybe. A minőség továbbra sem szempont. (Mind tudnánk olyan írókat mondani, akikből sok fogy, mégis pocsékul írnak szerintünk, nem? Meg fordítva is, szerény véleményünk szerinti zseniket, akiket nem ért a világ, akikre nem vevő a piac.) Extrém kérdés: ha R.A. Salvatore vagy Neil Gaiman (abszurd, ugye?) nevezne egy ilyen pályázatra, elképzelhető, hogy nem kerülnek be végül, mert rosszat írtak, és mert XY ismeretlen szerző jobb náluk?
    …tényleg?

    Ami a magunk, társaink íróként, bírálóként, zsűriként való elhelyezését és bizonyos pozícióban való elfogadását illeti, ez ismétcsak a szubjektivitás problémájához vezet: oda helyezzük magunkat és (ismeretlen) ismerőseinket, ahová csak akarjuk, és ahová lehetőségeink, helyzetünk – pénzügyi, kapcsolati tőkénk, a köz elvárásai felé húzó megfelelési kényszerünk stb – engedi. Hiteles, objektív, igazán időtálló mérce – talán szerencsére – nincs. Pénzügyileg persze lehet a sikert és a profizmust számszerűsíteni. Danielle Steel is kiváló író! (Ha akad itt rajongója: pardon.)

    Itt már csak vélhetőleg fölös önismétlés jön jórészt, mégis: Hogy hogyan érezheti magát a kezdő, aki tudja, hogy nem azon a pályán fut, amin a “nagyok”? Szerintem jól. Mert nem nyom az a tudat, hogy a megjelenő kötetben a tömegekre jellemző birka-elv miatt a közönség által kötelezően favorizált, épp divatos “nagyokhoz” mérnek majd – ahol szinte biztosan bukásra vagyok ítélve. (Mert engem nem hívnak pl. Neil Gaimannak. Bár van, aki szerint ő – és még sok más nagy név – csak és kizárólag zseniálisat tud írni. Szerintem messze nem… :)) Továbbá nincs olyan érzésem, hogy a zsűri stílből felismeri, avagy rögzült minták, piaci megfontolások, barátság vagy bármi hasonló miatt előbbre veszi – talán akaratlanul, tudat alatti döntéssel – az ismertebb nevek írásait az enyémnél.

    Igen, ezért írtam a postot, azt hiszem: emiatt “a tudat alatti dolog” miatt. Mert az olvasó, a pályázó, az amatőr és a profi (pénzügyi! nem minőségi!), valamint a zsűri is ember, végső soron, nem egy számítógép, ami függetlenül, egy matematikai algoritmust követve dönt – hanem szubjektíven, egyéni preferenciák, tudattalan tényezők, megkérdőjelezhető technikai elvárások alapján. Én ezért nem indultam volna ismert névként egy ilyen versenyen – vagy ha indulok, az igazi esélyegyenlőséget szem előtt tartva álnéven írok, és az eredményhirdetés, az esetleges bekerülés után sem árulom el, talán még a zsűrinek sem, hogy XY én voltam.

  7. Elég sokat beszélgettünk erről, mármint hogy lehet-e szubjektivitás kizárásával eldönteni egy műről, hogy jó-e, és hogy egyáltalán van-e olyan, hogy jó, mert minden művet valahol saját maga rendszerén belül kell értékelni… Erről a kérdésről nem teljesen ugyanúgy vélekedünk, de azt hiszem, jelen esetben irreleváns (mármint a vitánk), mert egy pályázat esetén alapfelállás, hogy a művek között szelekció történik, és ha rangsort nem is állítanak fel a bírálók a művek között, de minőségi halmazokat mindenképpen alkotnak. Aki pályázik, az ezzel tisztában van, és valahol el is várja, hogy valamiféle értékelés történjen, különben nem törekedne arra, hogy nyerjen.

    A szubjektivitás nem kizárható, de nem vagyok biztos benne, hogy jó lenne, ha kizárnánk. Úgy értem, ez szorosan összefügg azzal, hogy mint emberek, képesek vagyunk-e reagálni a minket ért hatásokra. Természetesen a saját ízlésünk alapján alkotunk véleményt az olvasott művekről, mert épp ez a művészet lényege, hogy velünk, olvasókkal indítson a mű személyes párbeszédet. Ahogyan te is írtad: nem számítógépek vagyunk. Minden zsűri emberekből áll. Valahol ez így normális :)

    És valóban, gondolhatja a kezdő, hogy X és Y azért került be, mert ő már “valaki” (bár azt nem tudhatja, kit ismert fel a zsűri és kit nem) – ezzel azt hiszem, nem nagyon lehet mit kezdeni. Legfeljebb azt, hogy az ember, ha zsűrizik, tényleg igyekszik úgy válogatni, hogy a szerinte legjobbak kerüljenek bele a kötetbe, hogy utólag a be nem kerültek is úgy érezhessék: akik megjelentek, megérdemelték.

    Persze a saját ízlése alapján szortíroz – de ennyi szubjektivitás azt hiszem, elkerülhetetlen, legalábbis amíg valaki meg nem tudja mondani egzakt módon, mik egy mű minőségének objektív szelekciós szempontjai.

    A zsűritag meg annyit tehet, hogy magával szemben is szigorú, és a művet próbálja értékelni, függetlenül attól, ki írta. Lehet ilyet is csinálni – ha az írást fontosabbnak tartja, mint az írót. Elvégre az írás jelenik meg.

  8. Robin:
    A szubjektivitás kizárása lehetetlen. És ez rendjén is van így – csak annyi fontos, hogy ezt mindenki észben tartsa, senki ne próbálja magát avagy (ismeretlen) ismerősét megkérdőjelezhetetlen authoritásként piedesztálra emelni. Tudom, ma jobbára az élet minden területén ez az érvényesülés útja – Hello, Darwin! – mégis.

    A zsűritag meg annyit tehet – lassan bezárul a kör, visszaérek a nyitó-posthoz – hogy minden lehetséges vonatkozásban egyenlő feltételeket teremt a versenyzőknek. Önmagában is (erről írtál te: az írásra fókuszálásról, az író háttérbe helyezéséről, amennyire ez lehetséges), ugyanakkor a külvilág, a pályázók, az olvasó előtt is. Nem versenyezteti ugyanazon a pályán azt, akit a sarki közért szponzorál azzal, aki mögött egy multinacionális vállalat áll. Mert hiába ugyanolyan jók esetleg, az utóbbi versenyző mégis megkérdőjelezhetetlen, bár – ld. amit a tudattalan döntési faktorokról írtam – talán nem szembetűnő előnnyel indul. És ha a multis mégis veszít ugyanazon a pályán, akkor elkerülhetetlen annak a gyanúja, hogy személyes ill. céges ellentétek miatt járt így… ami nem jó senkinek.

  9. Megtalálva érzem magam Gábor észrevételeitől: a blogomon beszámoltam a novellám írásának munkájáról, van már mögöttem bublikáció és még be is kerültem a nyertesek közé.
    Az a fajta írói dillemma, amit felvázolsz a posztodban, őszintén szólva meg sem fordult a fejemben – lehet, ettől rosszabb embernek tűnök, mint előtte. A kiírás lehetővé tette, hogy pályázzak, ötletem is volt, így hát elindultam. Ez egy lehetőség volt a számomra, méghozzá éppen arra, hogy megmérjem magam versenyben is, ne csak a korábban, egy-két jó írással kialakult munkakapcsolatok, a szimpátiák és ismereteségek juttassanak újabb lehetőségekhez. Nem tudom, így van-e a valóságban egyébként, de gondolom, más “profi” is kétkedik azért a képességeiben, amikor már fut a szekér, és ha ír valamit, az szinte valószínű, hogy meg is jelenik.

  10. “Nem versenyezteti ugyanazon a pályán azt, akit a sarki közért szponzorál azzal, aki mögött egy multinacionális vállalat áll.”

    Ez a hasonlat nem igazán állja meg a helyét – akkor beszélhetnénk párhuzamról, ha az írókat a kiadók “csinálnák meg”, ők adnák kezükbe az írói eszközöket, amelykekel sikert érnek el. Holott ez nincs így. Speciel az írás egy olyan ágazat, ahol az írónak magának kelll önmagát “edzenie”. Az adott írásmű szempontjából az, hogy honnan jött, kiféle-miféle, netán megelőzték-e más írások – irreleváns. Meg tudja-e éppen akkor ismételni a varázslatot vagy sem? A gyakorlat számít, a múlt nem, nem tudom, érezhető-e a különbség, amire gondolok.

    Piedesztálra emelésről pedig szó sem volt. :)

  11. Gyerekek, a helyzet igen egyszerű (legalábbis az én egysíkú szemszögemből): a bekerült novellák voltak a legjobbak. A frász se nézte, ki rejtez a jeligék mögött. :)

    (Engem pl. egyáltalán nem érdekelnek a személyek – ez a Blikk etc. területe -, különösen nem ebben a rendkívül apró, langyos pocsolyácskában, amit a hazai irodalmi élet fantasy/sci-fi szeletének hívunk. Mi több: szubjektív véleményem szerint a szó valódi értelmében professzionális fantasy/sci-fi írók nem indultak ezen a pályázaton /sem/, merthogy ilyenek jelenleg nincsenek Magyarországon. Reméljük, csak egyelőre; szerencsére többen határozottan a professzionalitás irányába tartanak az aspiránsok közül.)

    Hadd idézzem az ősi kínai mondást: ‘a legnagyobb királyság a telefonkönyv szerzőjének lenni.’

  12. sezlony:
    Persze, érthető a megmérettetés iránti vágyad, szerintem ez teljesen természetes – csak az teszi nehézzé a dolgot, hogy a már megjelent írók munkáit szinte lehetetlen leválasztani a nevükről, írói, közsereplői előéletükről, hiszen még nevük ismeretének hiányában is esélyesen felismerhetők stílusukról, ha máshogy nem, tudat alatt. Afféle “karma” ez – és mint ilyen, nincs is “jó” megoldás arra, hogyan is kezelje az ember. Csak egyéni preferenciák léteznek. Akarom mondani: egyáltalán nem hiszem, hogy rosszabb ember lennél, amiért nem jutott mindez eszedbe. Mint már a vitaindító postban is írtam: nem ítélek el senkit – csak én más utat választottam (volna). :)

    Robin:
    A sarki szponzor és a multi alatt nem kizárólag a kiadói hátteret értem, sokkal inkább az olvasót / bírálót tudatosan vagy tudat alatt befolyásoló faktorokat, azok mennyiségét.

    …de ha már itt tartunk: Az írókat nagyon sok szempontból bizony a kiadók csinálják meg, tartják felszínen, vagy süllyesztik el a közönség előtt: jó vagy rossz marketinggel, jó vagy rossz szerkesztéssel, beválogatással vagy kihagyással – csupa olyan dologgal, amibe az átlag írónak nincs beleszólása. De itt tényleg nem ez a lényeg, mert elsősorban nem erre utaltam azzal a hasonlattal.

    Gyakorlat vs. múlt: értem – de amint azt sezlony kommentjére reagálva már írtam – szerintem a múlt jobbára elválaszthatatlan az aktuális írástól – hacsak A) az adott író teljesen stílust, szóhasználatot, témapreferenciát nem váltott B) az olvasó / bíráló még soha nem olvasott semmit az adott írótól (mely esetben olyan, mintha nem is lenne múltja.) Mindkét eset meglehetősen ritka, attól tartok.

    Yardain:
    Értem, és kétségkívül el is hiszem, hogy így ment a dolog, ugyanakkor a tudattalan befolyásoltságot (ld. fennebb) ez sem zárja ki – ráadásul ezt nehéz elmondani minden olvasónak. Ezért (is) jobb szerintem a külön pályás indítás. :)

    (A “professzionális” szót a komemntekben leírtam, milyen értelemben használom: más értelmezésekben persze más a helyzet – én kíváncsi lennék, számodra mit takar.)

  13. Gábor, abban mondjuk nem vagyok teljesen biztos, hogy a jeligével beérkezett, jó esetben több tucat írás kupacát átrágva a zsűri rögtön kitalálja, melyiket írta egy ismertebb szerző. Oké, vannak stíluselemek meg jellegzetes fordulatok, biztosan ki lehet következtetni a feltűnőbbeket, de az külön erőfeszítés és nem mindenki ír iszonyú felismerhetően.

    Aztán ki tudja — még sohasem próbáltam kitalálni névtelen írásból, kié lehet, talán sokkal könnyebb, mint hinném.

  14. Azért ne legyenek álmatlan éjszakáid Sezlony! :) Én teljesen amatőr vagyok, nincs nyomtatott lábnyomom. Az első öröm akkor ért, mikor a nyertesek között láttam a nevem, a második, mikor rájöttem, kiket takar a TÖBBI név. :D

  15. onsai: szó sincs arról, hogy álmatlan éjszakáim lennének. Gábor álláspontja elfogadható, én meg csupán jelzem, más szempontokból meg egy “befutott” írónak me igenis ott lehet a helye egy ilyen pályzaton, mégha némiképp ez egy önző cél is :) A 77-nél nem pályáztam, ott felkértek utána. Most szerettem volna versenyezni is.

  16. Ami fölött mindenki elsiklott, az az eredeti bejegyzésben a “a kiadón kívülre teszem a zsűrit, független(ebb) szakértőket bízok meg” kitétel.

    Különösen, ha a kiadónak van saját íróképző műhelye. Persze a műfajon belül nem lehet olyan zsűrit összeállítani, akik egyetlen szerzővel sem találkoztak – de itt azért többről van szó, például arról, hogy Csilla több írói önképzőkörben is aktívan részt vesz, és nagyon meglepne, ha nem ismerte volna föl olyan emberek írásait, akiktől az elmúlt évben havi, kéthavi rendszerességgel olvasott. Elhiszem, hogy törekedett rá, hogy tudatosan ne befolyásolja, ha egyik-másik novelláról tudta, ki írta, de egyszerűen minden szakmai hozzáértése mellett sem érzem úgy, hogy érzelmileg kellően független lenne. Tudom, hogy külső zsűritagot bevonni idő, pénz, csokoládé, de azért abban az esetben, ha a pályázók körének egy jelentős részét félig-meddig ő okítgatja, nem érzem tökéletesen elfogulatlannak. És az összhatáson az sem javít, hogy a 77 pályázaton és az Erato-n egyaránt jó néhány Scriptorium / Delta Műhely tag nyert. Nem azt mondom, hogy ezek ne lennének teljesen korrekt és jó novellák, vagy hogy Csilla ne tudná helyesen megítélni őket, de akkor sem tartom bölcs dolognak ezt az elrendezést.

    (azt csak remélem, de nagyon, hogy az a véletlenül elcsúszott félmondat, hogy egyesek a pályázatra készült írásukat leadás beküldték véleményezésre a Scriptoriumba, valami fatális félreértés, és nem az igazság)

  17. Tapsi: Pénz, csokoládé? Ugyan, ugyan, hol megy ennyire jól a DV-nek? Bár igaz, bodzateával megkínáltak….

    Egyébként igen, Hanna több novellánál sejtette a szerző kilétét. Yardainról nem tudom; jómagam viszont csak egyetlen egynél, aki jeligének a nickjét adta meg. Biccentésnyi szinten ismerem is. És nyert is, az ördög szánkázzék a hátamon – ámbátor a novellája miatt nyert, vallom én.

    A többieket azonban én nem ismerem személyesen (vagy legalábbis nem tudok róla). Ennek ellenére értékítéletem majdnem mindig egybeesett Hannáéval és Yardainéval.

    Gáborral már nehezebb vitázni; mindazonáltal így utólag, tudván amit már tudok, becsületem cafatjaiba burkolózva attól tartok, a “DV-közeli” pályázók kizárását erősen megsínylette volna a színvonal. (És Énsznobságom így is csak egy novellával elégedett igazán.)

  18. ‘ha könyvkiadó, író vagyok, nem fogok dacból nem küldeni hírt, sajtópéldányt, részletet mondjuk egy honlapnak, mert utálom a főszerkesztőt. ‘

    1- Láttam már ilyet, de ott a főszerkesztő személye a legkevésbé vitatott, mondhatni pozitív. Persze meglehet, nem ugyanarról a fenoménről beszélünk.

    2. – „Mi is voltunk úgy mint ti…” – ott és akkor ugyan hangosabban kiáltottak protekcionizmust, egyenes gerinccel a jövőbe meredve, minőségileg. Pedig akkoriban mi sem voltunk kevésbé elfogultak. És nem jobban.
    Ha az állóvíz mérete ekkora, nem lehet nagyobb a merítés.
    Nem mintha a déja vu-t elhinnék, nekem.
    Nem mintha számítana.

    Cels.

  19. Üdv Mindenkinek!

    Egy kicsit én is beszállnék a vitába. Többszörösen megszólítottan hátrányos helyzetből kezdem. Először is, már publikáltam. Script tag is vagyok. Sőt, én voltam az, aki még leadás előtt elküldtem a Scriptnek, hogy ugyan mondjanak már véleményt a műről, megjelenhet-e.

    Ami azt illeti, Csilla nem olvasta ezt a novellát, csupán a teljesen más jeligével ellátott, ismeretlen email címről küldött pályázatként. Hogy felismerte-e a stílusomat, az ő dolga. Annyit megemlítettem neki, hogy én is fogok pályázni, de ezt jóval a feladat leadási határideje előtt.

    És akkor itt vissza is kanyarodnék ahhoz a témához, ami miatt írok. Egy kicsit nem értem a tudatalatti befolyás és a szubjektivitás problémakörét. Ehhez kapcsolódóan nem értem igazán a gondot a zsűrivel sem.

    A véleményem a következő: ha én olvastam olyan könyveket, amikbe valamelyik zsűritag válogatott novellákat, vagy amit valamelyikük szerkesztett, és tetszettek, akkor más alkalommal is bizalmat szavazok a választásuknak és a munkájuknak. Amikor majd olyan könyvek jönnek ki, amikbe sok szar novella kerül, viszont az írók kizárólag olyanok, akiket az egyik zsűritag barátainak nevez, akkor majd felháborodom.

    Amíg a megjelenő kiadványok minősége az én szubjektív megítélésem szerint megfelelő, addig olvasóként nem izgat, hogy a pályázatra érkező novellák között az válogat, aki ismeri a jelentkezők felét.

    Azt hiszem, ezzel a legtöbb olvasó így van. Ha jót olvasok, örülök, ha rosszat, nem. Ezen túl az sem szempont – olvasóként persze -, ha a szerkesztő szűk családja írta a novellákat.

    Aki nem került be a kötetbe, nyugodtan felteheti a művét pl. a netre. Ott pedig bárki eldöntheti, hogy a zsűri az ő saját szubjektív értékelése szerint jól választott-e, vagy sem.

    Imígyen aztán elég hamar kiderülhet, hogy a következő alkalommal is érdemes-e megbízni a zsűriben.

    A zsűri pedig mindig, minden esetben a saját értékítélete, ízlése és tudatalatti befolyása alapján dönt, akár bennfentes, akár külsős. Ha egy szerkesztő, zsűritag bevált, a döntése többek szerint is szakmailag annyira megalapozott, amennyire egy ilyen szubjektív döntés csak lehet, akkor nem látom logikus okát annak, miért kéne másra bízni ezt a döntést?

    Nincs olyan pályázat, kiírás, döntés és értékelés, amibe ne lehetne belemagyarázni részrehajlást. És biztosan nem is lesz olyan megmérettetés, ahol valaki ne vélné úgy, őt hátrányosan megkülönböztették. Véleményem szerint ebben az esetben ez a vád alaptalan.

    Üdv: Wyquin

  20. Thaur: szerintem sem lett volna jó ötlet kizárni a Delta-közelieket a pályázatból, sőt, én a “profi” versenyzők részvételét is üdvösnek tartom; sőt, azt sem állítom, hogy Csilla ne ítélte volna meg jól a novellákat. Ennek ellenére az a véleményem, hogy nem feltétlenül veszi ki jól magát, hogy a zsűri egyik tagja, jelen esetben Csilla, évekig vezette azt az önképzőkört, ahonnan igen sok pályázat érkezett. A dolog látszatra nem kellően elfogulatlan. És egy jeligés, pénzdíjas pályázat körül szerintem olykor a látszat is számít.

    Wyquin: nekem eddig az volt a benyomásom, hogy Csilla általában látja azokat a novellákat, amiket leadnak a Scriptre, de ezek szerint tévedtem – ez esetben elnézést kérek. Reméltem, hogy arra azért odafigyelt mindenki, hogy ne épp vele nézesse át a leadandó pályaművet, de az emberi ostobaság végtelen…

    Mindez egyébként részemről nem a komoly és véres morgolódás kategóriája, pusztán nagyon enyhe nemtetszés. Elvégre semmi sem lehet tökéletes; nyilván egy ilyen pályázat sem. Nem is lenne értelme komolyan morgolódnom, hiszen a közel azonos körülmények közt született 77 szerintem az egyik legszínvonalasabb kötet volt a műfaj(ok)on belül (és nem csak azért, mert minden szenthez hasonlóan az én kezem is magam felé hajlik) és a szerzők névsorát elnézve úgy vélem, hogy ez sem lesz rosszabb. Én pusztán leírtam, hogy mi az, amit esetleg kifogásolhatónak tartottam az egészben – összességében nem háborodtam föl sem a nyertesek, sem a zsűritagok névsorán, sőt, feltételezhetően épp nekik hála, most idehaza a műfaj(ok)on belül megint egy kiemelkedően jó kötet láthat napvilágot. Csak ha már itt előkerült a téma, gondoltam, én is hozzáfűzöm a véleményemet.

  21. Wyquin, a Delta Műhelyben is bedobtuk az Eratos novikat, és kijavítgattuk egymásét (nyilvánvalóan Csilla nélkül).
    Amúgy Csilla tudatalattijának a hatásfoka nálam három az egyhez. :D
    Tavalyi 77-esemet utólag mondta, hogy Indirának tulajdonította, idén kettőt küldtem, egyikről gyanította, hogy én vagyok, másiknál viszont föl se merült benne. Szóval még gyakorolnia kell a leányzónak. :D

    Tapsi a független zsűri nálam nem siklott el, sőt! Csak úgy véltem, nem kéne beleszólnom, elvégre sem kiadó, sem író nem vagyok.

    Tíz éves vállalkozói tapasztalatom viszont az, hogy üzletpolitikai hibának hívják, ha valaki kockára teszi a cége évek óta súlykolt arculatát, és ráadásul még külsősökre is bízza a kivitelezést, akik jó eséllyel elcseszik.
    A DV a “minőségi SF/F-t adunk ki” képet igyekszik kialakítani magáról, márpedig ebbe egy farokverő kiadvány nem fér bele. (Egy külsős tanácsadó tuti lebeszélte volna őket, túl nagy a kockázati tényező.)
    Ja, igen…ha fölállt volna egy ilyen bizottság, akkor a kritériumaik:
    – ismert szerkesztő/író
    – legyen azonos ízlése és értékrendje a kiadóval ill. PONTOSAN ismerje az elvárásokat (és hajlandó is legyen betartani)
    – ne olvasson kortárs írókat (felismerés)
    – ne olvasson netes noveláriumokat, ne pátyolgasson kezdőket (felismerés)
    (illene még, hogy ne dolgozzon a konkurenciának)

    No, szóval csak beszélgessetek, személy szerint kiválóan szórakozom. :D

  22. Tapsi: Nem, nem nézették át velem előzetesen a novellákat, ill. direkt kértem, hogy ha levelezőlistán beszélnek róla, tüntessék fel a fejlécben, hogy erről lesz szó, hogy kitörölhessem a leveleket olvasás nélkül. Egy novellát sem láttam korábban, és nem is akartam volna korábban látni – egyébként a műhelytagok nélkülem is kiválóan megoldották a kritizálást. (Gyanítható egyébként, hogy az, hogy az írói műhelyek tagjai egymásnak adtak kritikákat, hozzájárult ahhoz, hogy olyan novellákat küldjenek el az írók, amik tényleg tudásuk és képességeik legjavát nyújtják.)

    Leginkább egyébként az a kérdés, hogy mi lesz jövőre, a következő pályázatnál, mert természetesen a mostani eredményei már fikarcnyit sem fognak változni. Ezért úgy gondolom, hasznos, hogy fölmerült a kérdés, és vita alakult ki – még ha egyelőre nem is vagyok teljesen biztos benne, hogy változtatnék bármit is. Nem azért, mert nem megfontolandók a fölvetett problémák – de azt hiszem, nézni kell azt is, hogy mi az, amit változtatás esetén fel kéne adni. És nem biztos, hogy fel akarnám adni.

  23. Csilla, ezek részemről inkább csak észrevételek voltak, amiket meg lehet esetleg fontolni, de egyáltalán nem kell, ill. nem is biztos, hogy minden esetben érdemes követni…

  24. (sorrendben, és – bocsánat – viszonylag röviden:)

    brainoiz:
    Pardon, félig off: Soha nem próbáltad kitalálni névtelen írásból, kié lehet? Nahát, neked nem volt ilyen vizsgád az egyetemen? Úgy emlékszem, valamelyik költészetes tanárunknak ez volt a hobbija – és én belefutottam… Éljen a bölcsészet (ehhehe)! Gyanítom, el lehetne sütni az “Ez a vita sem jött volna létre, ha nincs a BTK…” tréfát is. Kérdés, mennyire lenne vicces…

    Btw, a jó stílus- és szövegfelismerés szerintem elég fontos a szerkesztői munkakörhöz, persze (ismerve a világra zúduló könyv- és szövegmennyiséget), nem túlfeszített elvárásokkal. De akit gyakran olvasol, azt – vesszőparipám következik: – ha máshogy nem, öntudatlanul vélhetőleg megérzed, kiváltképp ha ez a szakmád. (Illetve ld. tapsi kommentjeit.)

    tapsi:
    Valóban nehéz műfajon belül független zsűrit felállítani – de lehet rá törekedni, ahogy mondod, és vannak fokozatok. “B” megoldás lehet esetleg a zsűritagok számának növelése, ami leszorítja az egyéni preferenciák erejét.

    Thaur:
    :)

    A kizárás elkerülhető a többpályás megoldással, ami jelenthet akár több, mint két pályátt is. Persze ez egy pont után tagadhatatlanul abszurddá válik, áteshet a ló másik oldalára – a pluszmunkáról nem is beszélve, ami a kiadó szempontjából bizonyos szint után elfogadhatatlanná válik. Igaz.

    celsior:
    Bocsánat, de szerintem inkább a jövőre kéne figyelni, nem a múltra. Persze, abból lehet tanulni – de sajnos a leckék szinte soha nem egyértelműek: mindenki számára más és más a tanulság.

    Wyquin:
    Ha olyan olvasó vagy, akit egyáltalán nem érdekel a “szerkesztői válogatás” és a “pályázat, azaz verseny győztesei” közti nüansznyi különbség, akkor megértem az álláspontodat. (Az idézőjeles kifejezések helyett megeshet, hogy lehetne jobbakat találni, de a lényeg, remélem, érthető.)

    onsai:
    Úgy gondolod, hogy egy pályázat lehető legelfogulatlanabbá tétele üzletpolitikai hiba? Hmm. szerintem a független(ebb) zsűri konceptje nem feltétlenül megy szembe az arculatépítéssel. Sőt.

    Robin:
    Szabad kérdezni, mit kéne meglátásod szerint föladni – neked, illetve a többi, egyenjogú zsűritagnak (az esetleges zsűritagságon kívül)?

    Mindenki:
    Köszönöm a kommenteket, és azt, hogy – szerintem – mindenki képes volt a kis gondolatébresztőből indult, ám egyre terebélyesedő vitát kulturált keretek közt tartani.

  25. “B” megoldás lehet esetleg a zsűritagok számának növelése, ami leszorítja az egyéni preferenciák erejét.

    nem biztos: az elég bonyolult rendszer alapján működő és több tagból álló (ha jól rémlik) Zsoldos-díj bizottságnál sok bába között gyakran elvész a gyermek…

  26. Gábor:

    Még válaszolok, mert megkérdeztél, de szerintem már mindent elmondtunk mindannyian.

    – A saját kiadónk pályázatáról van szó, aminek a témáját mi adtuk meg. Nem nagyon tudnék olyan embert kijelölni zsűritagnak, aki 1. nem ismeri legalább az írók egy részét 2. tájékozott a fantasy és scifi területén 3. nincs érdekeltsége más kiadóknál vagy éppen a sajátunknál 4. megbízom értékítéletében és abban, hogy ugyanúgy tudja, milyen kötetet szeretnénk látni, mint mi (itt leginkább az 1. és 2. pont között érzek némi ellentmondást). Mivel utána nekünk kéne dolgoznunk a nyertes pályaművekkel, mint szerkesztőknek, azt hiszem, részünkről legalábbis jogos az a kívánság, hogy jelen legyünk a zsűriben és legyen beleszólásunk abba, mely novellák kerüljenek kiválasztásra. Nem árt, ha tetszik nekünk, amivel dolgozunk. Ha teljesen kiadnám/nánk a kezünkből a válogatást, akkor a végeredmény nem biztos, hogy olyan lenne, amivel tényleg jólesne dolgozni. Ez lehet, hogy önző szempont, de szempont.

    – Továbbra is az egy pályán versenyzés híve vagyok. Bár tavaly valóban volt külön nyertes részleg és meghívott részleg, ez főleg annak volt köszönhető, hogy nem érkezett a pályázatra elegendő mennyiségű jó novella (részben azért, mert tapasztaltabb írók nem versenyeztek). Jobb szeretném, ha eljutnánk oda, hogy a pályázati anyagokból össze lehessen állítani egy jó antológiát, mert akkor nem állna fenn az az eset, hogy egyes írókkal kivételezve, őket verseny és megmérettetés nélkül hívnánk meg a kötetbe (nem azért, mert nem tudnának jó novellát írni, elvégre az ember olyat hív meg, akiről ezt feltételezi, egyszerűen azért, mert ha más a versenyben már bizonyított, ne érezze azt, hogy másokkal meg kivételeznek, netán őket ilyen módon “jobb” írónak tüntetik fel nála). Aztán: ha lenne csak amatőr pályázat és lennének meghívott írók, és így állna össze egy kötet, abban az esetben egy jelentős írói réteg elesne a megjelenési lehetőségtől (adott kötetben). Több író, mint hely – kevés publikációval rendelkező, vagy radarunkat elkerült írók nem kapnának felkérést (BTW a kiadóközeliség alapján válogatás vádja leginkább meghívás esetén érheti a kiadót, elvégre azokat fogja meghívni, akiket jól ismer és gyakran együtt dolgozott már velük), ugyanakkor a versenyből ki lennének zárva. Ez a probléma szerintem elég sok írót érintene, és nem tartom jó megoldásnak az ilyenfajta pályáztatást, majd meghívásos alapon kötetfeltöltést. Úgy gondolom, kisebb veszteség vállalni azt, hogy esetleg azt gondolják néhányan, hogy elfogultak voltunk (biztos vagyok benne, hogy ez amúgyis elkerülhetetlen vád), mint azt, hogy az írók rétegét leszűkítjük abszolút kezdőkre és egy maroknyi általunk ismert íróra. A kötet sokszínűsége szempotnjából sem mellékes, hogy van-e lehetőség vérfrissítésre (a minőség megtartása mellett), vagy csak minimálisan (ha a kezdők között ifjú titánokat fedezünk fel).

  27. Hali!
    Én is Delta Műhelyes vagyok. Sőt, míg a 77-be bejutottam, addig ide most nem sikerült.
    Szóval nem nyertem, mégis azt gondolom, teljesen korrekt volt a döntés.

    Azt sem értem, valakinek miért probléma, hogy a kiadó saját emberei döntenek arról, hogy ki kerülhessen be a kiadó SAJÁT pályázatára beküldött, a kiadó SAJÁT pénzén kiadandó kötetbe. Azt is megtehették volna, hogy egyszerűen csak kiadnak egy kötetet azokkal a szerzőkkel, akikkel akarnak. Mire lett volna jó ez a bohóckodás?

    Szóval, annak ellenére, hogy nem jutottam be, én úgy gondolom szakmailag biztosan mindent megtettek, hogy a legjobb döntést hozzák. (Vagy nem voltak elég érettek a novellámhoz. :) )

  28. Off: Celsior: vagy nem tudom, ki a “mi” és a “ti”, vagy más irányról beszélünk. Szerintem az utóbbi.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s