kiLynch a lét ósönjének kapujához, miegymás

Délelőtt, vagy tegnap este olvastam valahol, egy vagy több blogon is, hogy megjelent a Magyar Narancsban egy interjú David Lynch-csel. Azt írták, a postokban is és a kommentekben is, hogy a mester a lila köd megtestesülése, hogy nem lehetett vele másról beszélni, mint valamiféle homályos ezotériáról, a létezés vidám és végtelen energiamezejéről, melynek mindahányan részei vagyunk stb. Kíváncsi lettem, ezért elhúztam megvenni az újságot (ezer éve nem tettem ilyet, és gyanítom, bármily szomorú képet fessen is ez rólam, hogy most is csak a Lynchről szóló részeket fogom végül elolvasni.)

Most itt figyel az újság az asztalomon, túl vagyok a sajnos meglehetősen rövidke interjú szövegén, és három hozzáfűzni való gondolatszálam lenne, mind az interjúhoz, mind a blogokhoz, amiknek már nem emlékszem az url-jére, bocs. Név szerint:

1. Mi a tököt nem lehet ezen érteni? De komolyan.

2. Oké, talán van tippem, hogy mások mit nem értenek. Én úgy érzem, értem, az uccsó betűig. Ezek szerint magam is a lila köd* kategóriába lennék sorolandó. Careful, ezzel nem azt mondom, hogy olyan alkotó vagyok, mint Lynch, bár ennek sok szempontból örülnék (jónéhányból meg nem,) csak azt, hogy a világképünk elég közel állhat, mármint az alapján, amit eddig tőle valaha olvastam, láttam. (Az Inland Empire kivételével talán minden nagy filmje, meg bazi sok rövidebb és / vagy gyűjteményes darab, plusz interjúk, könyvek… nem, a Hogyan fogjunk nagy halat sajnos még nem.)

3. (Közben kimentem teát csinálni, igazi finom télit, és elfelejtettem, mit akartam még mondani, pedig ez lett volna az igazi lényeg, a konklúzió, azt hiszem, de majd eszembe jut, és akkor update-elek.)

*oké, tudom, hogy eredetileg Hendrix-szám, de én sokkal, sokkal, sokkal jobban szeretem ezt a feldolgozást. Akkoriban hallgattam döbbenetesen sokat, amikor azt a SLA Industries mesét meséltem, amiben brainoiz barátom először játszotta a – mit ad Isten – brainoiz nevű (frother!) karakterét. Az egyik sztori egy Haze Institute nevű elmekórházban játszódott… ;)

Advertisements

2 thoughts on “kiLynch a lét ósönjének kapujához, miegymás

  1. Hah! Súlyos ennyi év után megtudni nicknevem születésének eddig elhallgatott hátterét! :D

    Lynch: szerintem neked (is) tetszeni fog az Inland Empire, sőt velem ellentétben neked több dolog lejöhet belőle.

  2. na akkor legközelebb leültetlek és elmagyaráztatom veled a lost highway-t. amúgy szerintem is érthető és jó interjú, szerintem ez max. azoknak lila köd, akik zsigerből illetnek ilyen kifejezéssel mindent, ami kicsit is emelkedettebb és/vagy megfoghatatlanabb a tulajdon seggüknél.
    (s közben a háttérben, mint valami elmebajos hangja, duruzsol valaki: ó, de játszanék én is sla-t…ó, beh szép horrorosos sztorit lehet biztos rittyenteni a sla-ből…. ó, de soká lesz a következő dilizés a hegyen, a pincében, alant…)
    ja, hogy te most sem voltál ott? :P :S :D

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s