paradox

Oké. Vegyük X művész egy alkotását. Zseniális? Éljen! Vegyünk belőle kettőt. Ötöt. Még mindig az? Az. Éljen! Vegyünk belőle harmicat. És most? Unalmas. Önismétlő.

X szinte bárki lehet, aki tehetséges. Bármilyen műfajból. Írás, festészet, design, you name it.

És általában mégis azt várják az emberek (kiadók, megbízók stb), hogy X harmincadik műve is “ugyanolyan” legyen. No igen, néha én is. Aztán megunják, megunjuk, és keresünk egy másik művészt, akinek még csak 1-2 művét ismerjük, és frissnek hat. Ha a régi csinál valami szokatlant, akkor meg fintorgunk. Általában.

Egyszerűnek tűnhet a kérdés, mint a bot, de mégis: miért? És mi a jó megoldás?

Advertisements

2 thoughts on “paradox

  1. egyáltalán nem muszáj fanyalogni, ha újat csinál. :) mondjuk én se tudok túl sok jó példát, de azért van olyan, hogy valakinek a 30 éves cuccát is szeretem, meg a mait is, pedig nem hasonlít túlságosan.

    de avval sincs semmi baj, hogy mindenki továbbáll egy idő után. különben semmi esélye sem lenne a feltörekvő ifjúságnak, azt meg nem akarjuk, ugye? ;-)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s