visszatérő írói sirám

No egen, már írtam erről a motivációs problémámról, de továbbra is fennáll:

Reggel, verőfény, kávé, hunyorgás – és a lényeg: RSS-reader bekapcsolva. Puritán dizájnú irodalmi folderemben kb. 10-15 új sf/f friss blogbejegyzés. Ezek közül kb. 10 gyűjtőpost, és mindegyik tartalmaz vagy 10 további linket, melyek közül 5 legalább egy új könyvről, egy új (a neten ingyen elolvasható) novelláról, egy új tévé- vagy mozifilmről ad hírt. Az barátok közt is minimum 50 új mű naponta. Ezek közül én tendenciózusan egyet sem olvasok el, mert ódivatú az agyam, és olvasni csak papíron szeretek, és – vessetek meg – mostanában papíron is egészen más témákat (ill. ha mégis, akkor régebbi szerzőket, ld. pl. Poe) kedvelek. Az RSS-t azért olvasom, hogy legalább ránézésre képben legyek – de még ez sem sikerül. Ki a tök jegyez meg, hogy olvasásról ne is beszéljünk – a szakbloggereken és a szupergeekeken kívül – napi 50 szerzőt? Én biztosan nem.

És itt jön a probléma, amiről már írtam: ilyen mennyiség mellett és körülmények között mi szükség arra, hogy én is írjak? (Sőt, nem csak én, de inkább csak a magam nevében beszélek. :)) Oké, van egyfajta válaszom: Mert néha akad mondandóm, meg mert ez úgyis belülről jön, satöbbi – de a jelenség ezek mellett is nagyon brutál fojtást jelent. Még úgy is, hogy tudom, kis hazánkban azért nem ennyire vészes a helyzet, és a napi 50 sem olyan borzasztó az internetező nyugati világ népességének fényében.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s