Gonna GM Cthulhu: Gaslight next weekend, this is a quick intro for the players (in Hungarian)

Rejtélyes betörés a Hadügyminisztériumban! A hatóságok hallgatnak! Nem vittek el semmit?” süvölti egy rikkancs a csípős, Baker-streeti pirkadatba.

“Egy különleges marok-lőfegyver prototípusa. Sir Theodore Gurdon-Wallerwick találmánya.” Az egyik elegáns idegen lepedőnyi tervrajzot terít szét az ódon dohányzóasztalon. “Egyetlen lövéssel képes átütni akár egy öt láb vastag kőfalat is. Gőzzel és elektromos energiával működik. Tegnap éjjel rabolták el, Mr. Holmes. Gyanúnk szerint egy bizonyos Anton Antonovics Grigorjev áll a dolog mögött.” Holmes most először pillant fel. Aki ismeri, tudja, hogy a tekintetében érdeklődés (“Végre!”), nem meglepődés csillan. “Grigorjev. A Távoli Éden Rendjének alapítója.” Holmes nem kérdez. Tényt közöl. “Önök szerint orosz kém. Szerintem veszedelmes őrült. Uraim, vállalom a megbízást.”

Napok telnek el. Beköszönt az október.

Szürkület. A felhők alján acélkék sebek. Valahol a távolban London millió gázlángja sziporkázik a kéménytenger puha füstjében – akár egy letépett, csomóba gyűrt, majd a földre hajított darab az éjszakai égbolt lepléből. (Milyen isten képes erre?!) Hűvös van. Párállik a lovak lélegzete a fekete fogat előtt. “Attól tartok, szükség lesz a fegyverére, Watson,” mondja Holmes. Kilép a hintóból: száraz levelek zörögnek a talpa alatt. Előre néz, az embermagas kerítés tekergőző vas-indáin keresztül figyeli kutató pillantással a hatalmas Balfour-udvarház baljósan sötét ablakait. Csak azok az acélkék csíkok tükröződnek bennük. És a felhők, a szürkeség. London nem.

Ugyanekkor Joseph Kennard átvérzett fáslival betekert jobbját szorongatva suttog a belső udvarra vezető rotunda félhomályában: “Barátaim, ha szerencséjük van, már a Fekete Kutyán sem jutnak túl Holmes-ék. De legyenek résen: ez az ember félelmetes ellenfél közelharcban is. És nem egyedül jött. Ha a Kutya nem figyel fel rá a kertben és nem végez vele, maguknak kell feltartóztatniuk itt bent. Sem Holmes, sem más nem zavarhatja meg a rituálét a csillagvizsgálóban. Maguk sem. Várják meg, amíg lejövünk. Ha jól végzik a dolgukat, a Mágus holnap mindannyiukat Adeptus Minorrá avatja.” Valahonnét a fák közül elnyújtott, mélyen kattogó-morgó, borzongatóan embertelen hangot sodor az átjáróba a pernyeszagú szél. Kennard ijedten magához szorítja bekötözött kezét. “És pirkadatig ne menjenek a kertbe, ha jót akarnak.”

Lord William Balfour udvarházának előszobájában maradtok magatokra. Lord? Igen, de nektek ez most, ezen az estén nem számít – hisz akár ő, ti is kultisták vagytok, és a Távoli Éden Rendje nem ismeri el a világi rangokat, csak sajátját. Balfour Adeptus Major, a Mágus, Grigorjev legfontosabb angliai tanítványa: két fokozattal áll fölöttetek. De már talán csak holnap reggelig. Akkor egy lépcsőt előreléptek, ha minden jól megy. Igaz, lehet, hogy ő is. Mindenesetre többet tudtok majd. Titkokat ismertek meg, mikről eddig álmodni sem mertetek. Titkokat, melyek közelebb visznek egyéni céljaitokhoz is – melyekhez újakat, jobbakat ad majd a Rend is, hála a nagy Jaga-Zatának . Már csak meg kell állítanotok Holmes-ot és a társait. És nem kimenni a kertbe, a Kutyához, bármi is legyen az. És nem felmenni a csillagvizsgálóba.

Hosszúnak ígérkezik az éjszaka

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s