Space Cthulhu megint (in Hungarian only, sorry)

Közeleg a rituálé ideje, üsszeül megint a réges-régi társaság (évente kétszer, háromszor gyűlünk össze, ennyi maradt, szomorú), és Call of Cthulhu-t fogunk játszani, one shot jelleggel (egy sztori, max. két teljes napos játékalkalom, de inkább egy.)Ezúttal ismét rajtam a mesélés sora (Herr Noiz brilliáns Delta Green szála után), úgyhogy visszatérünk a Space Cthulhu saját gyártmányú (ámde felvállaltan totál rip-off) világába, amihez kb. eképp szólna a rövid recept: Végy egy adag Alien frencsájzt, cseréld le a xenomorfokat és hátterüket a Cthulhu-mítoszra és teremtményeire, öntsd nyakon némi ó-gibsonita (Kombinat-jellegű orosz-kínai továbbfejlődés stb) szósszal, adj hozzá tetszés szerint némi indusztriál, noise, dark ambient és/vagy filmzenét, tálald neten talált random hangulatfestő illusztrációkkal, három-négy játékosra és egy mesélőre.

Hmm. Most, hogy ezt így leírtam, eszembe jutott, hogy ez a receptes ismertető mindenre jó, csak a játék hangulatának átadására nem… de sebaj, gyakorlatilag úgysem olvassa senki ezt a blogot. -.- :D

Alább bemásolom azt a felvezető szöveget, amit a soron következő sztorihoz írtam. Előfordul(hat)nak benne – fogalmazási és helyesírási hibákon túl – egyrészt mindenféle rejtett utalások, amik csak a korábbi sztorik ismeretében érthetőek (de, ismétcsak, úgysem jár erre a madár sem), illetve mindenféle ál-orosz nevek, amik esélyesen teljesen hibásak, és vélhetőleg olyasmiket jelentenek, mint “kuplung”, “kazáncsirke”, meg “pudingugrás” (halomra gyilkolom a hangulatot, igen, bocs), de ez van, nem volt kedvem-időm elmélyedni a hiteles-hihető orosz nevek gyártásának világában (sőt, még az IMDb-n sem kerestem egy orosz filmet, hogy kimásoljak pár nevet a stáblistából.) Az “osztrog” szó viszont tényleg erődöt és/vagy börtönt jelent. Legalábbis a google szerint. Szóval…

Mostantól persze több komolyságot, kérem. Ha neadj’ már teljesen agyonvertem a hangulatot a fenti szöveggel, érdemes lehet elindítani pl. a Prometheus OST-jét (#22: Debris(!)), netán a Quake 1. játékzenéjét hallgatni egy-két percig, és aztán visszatérni. Úgy talán kevésbé fáj majd a disszonancia. Szóval komolyság. Elsötétül a nézőtér, felgördül a vászon.

3…

2…

1…

S01E05 – Captivity
 
– Maguk lesznek a fogadóbizottság, elvtársak – bök felétek Gordov őrnagy, szivarja mellett szűrve a szavakat. Akárcsak a ti uniformisotokon, az övén is ott díszeleg a KozmOsztrog, avagy még hivatalosabb nevén az Orosz-Kínai Föderáció Mélyűri Büntetés-végrehajtási Szervezetének kétfejű sast mintázó, komor logója, alatta a 843-as számmal.
 
843. “Maximum Security Prison“, ahogy a jenkik mondanák. Osztrog: börtön, erőd. A második otthonotok. Nektek, őröknek csak második – az elítéltek többségének viszont az egyetlen. Az egyetlen, mindhalálig. És aki szimplán csak meghal, az a rabok szerint mázlistának számít. Mert vannak, akik csak végtelen álomba merülnek porhüvelyükben, valahol az Osztrog mélyén, a bomba- és orbitális tüzérség-biztos krionikai osztályon, nem messze az atommáglyáktól. Ők az igazi nehézfiúk. Azt mondják (tévedés ne essék: a kriós altatóorvosok mondják) hogy a fagyasztásra ítéltek nem túl jól alszanak. Enyhén szólva.
 
Odakint döglődik a vihar, az utolsókat rúgja. De hiába a szovacél falak és a mélyűrre kalibrált fűtőrendszerek, még így is érezni vélitek a szupercella haldokló, fagyos leheletét.
 
– Három pácienst kapunk – folytatja Gordov őrnagy, miután leveri a hamut a szivarjáról. Feszültnek tűnik. – Két hét múlva kerülnek hidegre, ha túlestek a szokásos vizsgálatokon és az előkészítésen. Rutinfeladat. Elméletileg. Maguk holnap 1600-kor kimennek, fogadják a hajót, elvégzik az átvételi vizsgálatokat, aláírják az okmányokat, behozzák a rabokat, és leadják a karanténba, doktor Malnijnak. Kérdés, elvtársak? Doktor Malnij? Senki?
 
Gordov megtorpan, közvetlenül a holo áttetsző képe mellett. Viharvert arcára dicső, mégis hideg kék fényt vet a hold, melynek nincs neve, csak száma. KO-843. És az Osztrog. Az alattomosan a hold kérge alá furakodó, mechanikus, gigászi parazita. A börtön háromdimenziós képe vörös, akár a hozzá tartozó járművek pöttyei, melyeket apró azonosító-számok követnek, bárhová menjenek is. Orbitális pályán – a szintén vörös, defenzív szatelliteken kívül – csak egyetlen jelzés, a rabszállító, mélyűri csatahajó aranylik, látszólag mozdulatlanul.
 
– Tehát nincs kérdés. Helyes – folytatja Gordov őrnagy. Füstöt fúj át a holoképen. Jó illatú, minőségi dohányt szív. Talán eredetit. Megengedheti magának. Tíz éve nem járt otthon. – Akkor elmondom én, mi a nehezítés. Egy: Valami istenverte szivárgás miatt csak az egyik külső leszállópályát tudjuk megnyitni, úgyhogy ki kell menniük a felszínre. Kapnak hozzá egy csapatszállítót. Ha szerencséjük lesz, addigra teljesen kitisztul az idő. Kettő: Tudom, elvtársak, hogy hamarosan hazamennek, hosszúeltávra, és már lazítanának. Én ebben az ügyben mégis a legszigorúbb fegyelmet és összpontosítást követelem most meg maguktól. A három rab, név szerint Pjotr Nesztov, Anton Glotzés Borisz Pronin a Föderáció legveszélyesebb belső ellenségei közé tartoznak. Egytől-egyig volt katonák: különleges alakulatosok, a legkeményebb fajtából. És áruló disznók. Miattuk halt meg egy igen régi barátom, Szolanszki kapitány. A Semmelweisen, egy kórház-hajón ápolták, ahonnét Pronin és társai kellett volna, hogy továbbvigyék – ám ők a dokkolás után nem sokkal felrobbantották az egész kórházhajót. Nem csak a barátom, több száz bajtársunk és még több civil is odaveszett. De most végre elkaptuk Proninékat. Bár a szabályzat megköveteli, hogy maguk éleslőszerrel menjenek ki, páncélban, a rabok pedig hi-szek bilincsben lesznek, és semmi sem történhet, hangsúlyoznom kell, hogy élve akarom őket. – Gordov elnyomja a szivarját. Elhal a parázs. – Értve vagyok, elvtársak? Élve.
 
 
 
Advertisements

6 thoughts on “Space Cthulhu megint (in Hungarian only, sorry)

    • So we meet again, Herr Noiz! (De mondhattam volna azt is, hogy “I’ve been expecting you…” :)) Részemről a szerencse, és ezúton is jelezném, hogy a nép DG folytatást (is) akar szeretne. Mert az jó. :)

  1. Valami ilyesmit én is szívesen nyomnék egyszer, régi emberkékkel. Na, majd ha egyszer megint haza esz a fene, összehozhatnánk valamit.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s