Space Cthulhu megint (in Hungarian only, sorry)

Közeleg a rituálé ideje, üsszeül megint a réges-régi társaság (évente kétszer, háromszor gyűlünk össze, ennyi maradt, szomorú), és Call of Cthulhu-t fogunk játszani, one shot jelleggel (egy sztori, max. két teljes napos játékalkalom, de inkább egy.)Ezúttal ismét rajtam a mesélés sora (Herr Noiz brilliáns Delta Green szála után), úgyhogy visszatérünk a Space Cthulhu saját gyártmányú (ámde felvállaltan totál rip-off) világába, amihez kb. eképp szólna a rövid recept: Végy egy adag Alien frencsájzt, cseréld le a xenomorfokat és hátterüket a Cthulhu-mítoszra és teremtményeire, öntsd nyakon némi ó-gibsonita (Kombinat-jellegű orosz-kínai továbbfejlődés stb) szósszal, adj hozzá tetszés szerint némi indusztriál, noise, dark ambient és/vagy filmzenét, tálald neten talált random hangulatfestő illusztrációkkal, három-négy játékosra és egy mesélőre.

Hmm. Most, hogy ezt így leírtam, eszembe jutott, hogy ez a receptes ismertető mindenre jó, csak a játék hangulatának átadására nem… de sebaj, gyakorlatilag úgysem olvassa senki ezt a blogot. -.- :D

Alább bemásolom azt a felvezető szöveget, amit a soron következő sztorihoz írtam. Előfordul(hat)nak benne – fogalmazási és helyesírási hibákon túl – egyrészt mindenféle rejtett utalások, amik csak a korábbi sztorik ismeretében érthetőek (de, ismétcsak, úgysem jár erre a madár sem), illetve mindenféle ál-orosz nevek, amik esélyesen teljesen hibásak, és vélhetőleg olyasmiket jelentenek, mint “kuplung”, “kazáncsirke”, meg “pudingugrás” (halomra gyilkolom a hangulatot, igen, bocs), de ez van, nem volt kedvem-időm elmélyedni a hiteles-hihető orosz nevek gyártásának világában (sőt, még az IMDb-n sem kerestem egy orosz filmet, hogy kimásoljak pár nevet a stáblistából.) Az “osztrog” szó viszont tényleg erődöt és/vagy börtönt jelent. Legalábbis a google szerint. Szóval…

Mostantól persze több komolyságot, kérem. Ha neadj’ már teljesen agyonvertem a hangulatot a fenti szöveggel, érdemes lehet elindítani pl. a Prometheus OST-jét (#22: Debris(!)), netán a Quake 1. játékzenéjét hallgatni egy-két percig, és aztán visszatérni. Úgy talán kevésbé fáj majd a disszonancia. Szóval komolyság. Elsötétül a nézőtér, felgördül a vászon.

3…

2…

1…

S01E05 – Captivity
 
– Maguk lesznek a fogadóbizottság, elvtársak – bök felétek Gordov őrnagy, szivarja mellett szűrve a szavakat. Akárcsak a ti uniformisotokon, az övén is ott díszeleg a KozmOsztrog, avagy még hivatalosabb nevén az Orosz-Kínai Föderáció Mélyűri Büntetés-végrehajtási Szervezetének kétfejű sast mintázó, komor logója, alatta a 843-as számmal.
 
843. “Maximum Security Prison“, ahogy a jenkik mondanák. Osztrog: börtön, erőd. A második otthonotok. Nektek, őröknek csak második – az elítéltek többségének viszont az egyetlen. Az egyetlen, mindhalálig. És aki szimplán csak meghal, az a rabok szerint mázlistának számít. Mert vannak, akik csak végtelen álomba merülnek porhüvelyükben, valahol az Osztrog mélyén, a bomba- és orbitális tüzérség-biztos krionikai osztályon, nem messze az atommáglyáktól. Ők az igazi nehézfiúk. Azt mondják (tévedés ne essék: a kriós altatóorvosok mondják) hogy a fagyasztásra ítéltek nem túl jól alszanak. Enyhén szólva.
 
Odakint döglődik a vihar, az utolsókat rúgja. De hiába a szovacél falak és a mélyűrre kalibrált fűtőrendszerek, még így is érezni vélitek a szupercella haldokló, fagyos leheletét.
 
– Három pácienst kapunk – folytatja Gordov őrnagy, miután leveri a hamut a szivarjáról. Feszültnek tűnik. – Két hét múlva kerülnek hidegre, ha túlestek a szokásos vizsgálatokon és az előkészítésen. Rutinfeladat. Elméletileg. Maguk holnap 1600-kor kimennek, fogadják a hajót, elvégzik az átvételi vizsgálatokat, aláírják az okmányokat, behozzák a rabokat, és leadják a karanténba, doktor Malnijnak. Kérdés, elvtársak? Doktor Malnij? Senki?
 
Gordov megtorpan, közvetlenül a holo áttetsző képe mellett. Viharvert arcára dicső, mégis hideg kék fényt vet a hold, melynek nincs neve, csak száma. KO-843. És az Osztrog. Az alattomosan a hold kérge alá furakodó, mechanikus, gigászi parazita. A börtön háromdimenziós képe vörös, akár a hozzá tartozó járművek pöttyei, melyeket apró azonosító-számok követnek, bárhová menjenek is. Orbitális pályán – a szintén vörös, defenzív szatelliteken kívül – csak egyetlen jelzés, a rabszállító, mélyűri csatahajó aranylik, látszólag mozdulatlanul.
 
– Tehát nincs kérdés. Helyes – folytatja Gordov őrnagy. Füstöt fúj át a holoképen. Jó illatú, minőségi dohányt szív. Talán eredetit. Megengedheti magának. Tíz éve nem járt otthon. – Akkor elmondom én, mi a nehezítés. Egy: Valami istenverte szivárgás miatt csak az egyik külső leszállópályát tudjuk megnyitni, úgyhogy ki kell menniük a felszínre. Kapnak hozzá egy csapatszállítót. Ha szerencséjük lesz, addigra teljesen kitisztul az idő. Kettő: Tudom, elvtársak, hogy hamarosan hazamennek, hosszúeltávra, és már lazítanának. Én ebben az ügyben mégis a legszigorúbb fegyelmet és összpontosítást követelem most meg maguktól. A három rab, név szerint Pjotr Nesztov, Anton Glotzés Borisz Pronin a Föderáció legveszélyesebb belső ellenségei közé tartoznak. Egytől-egyig volt katonák: különleges alakulatosok, a legkeményebb fajtából. És áruló disznók. Miattuk halt meg egy igen régi barátom, Szolanszki kapitány. A Semmelweisen, egy kórház-hajón ápolták, ahonnét Pronin és társai kellett volna, hogy továbbvigyék – ám ők a dokkolás után nem sokkal felrobbantották az egész kórházhajót. Nem csak a barátom, több száz bajtársunk és még több civil is odaveszett. De most végre elkaptuk Proninékat. Bár a szabályzat megköveteli, hogy maguk éleslőszerrel menjenek ki, páncélban, a rabok pedig hi-szek bilincsben lesznek, és semmi sem történhet, hangsúlyoznom kell, hogy élve akarom őket. – Gordov elnyomja a szivarját. Elhal a parázs. – Értve vagyok, elvtársak? Élve.
 
 
 
Advertisements

Red Phone Box book teaser 1

“Teaser for Red Phone Box: a darkly magical story cycle. Featuring a voice-over by English writer Warren Ellis.

Shatter a mirror, and rearrange the pieces. What shapes will you find in the splintered glass?

Sinister forces roam London’s streets, skulking through the neon-lit rain. They are not alone. Haunted by memories of the man who abandoned her, Amber goes walking in the deep night. The phone box she enters takes her on a journey she could never have imagined, one in which the past and the future will be rewritten. Others follow in her footsteps, their lives intertwining, and the fate of the world hanging on their dance. Safran, pawn of unimaginable powers. Jon, who has lived and died and lived again. Gloria, who only intended to annoy her daddy. Cory, from a different world, on a desperate quest for allies. They and others will find themselves swept up as the playthings of gods who have managed to get along peacefully for millennia — until now.

Red Phone Box is a darkly magical story cycle, a network of interweaving tales by a dazzling range of masterful authors, including Gun Machine’s Warren Ellis. Let them take you to a very different London — one that hides on the other side of the fractured glass.”

Red Phone Box is live on Kickstarter

Red Phone Box – a darkly magical story cycle – is a project featuring the work of 29 writers and artists, including Warren Ellis, Tim Dedopulos, Dan Wickline, Ben Templesmith… and, to mention just one more example, yours truly. :)

Head over to the project’s page to read more about it, to see some samples of the awesome illustrations by Kara Yoon Frame, and, of course, to check out Salomé Jones‘s great intro video. (You know, she’s the editor of the book. And the heart of the whole project, along with Tim. A huge thanks to both of them – and to everyone else involved, of course.)

Support RPB if you like what you read & see over there, please.

Red Phone Box book cover

Thank you.

Részlet (work in progress “sample”, but this time in Hungarian only)

(There’s no English version… yet. Sorry. It’s a sample from a short story we’re working on with my editor.)

Emitt egy részlet – csak úgy, érdekességképp – abból a réges rég írott, ám frissen felújított, dark fantasy novellámból, amin most kezdtünk el dolgozni d-vel, a szerkesztőmmel. Ez persze azt jelenti, hogy még simán változhat minden – sőt, az is kiderülhet, hogy jobb, ha ez a darab a (képletes) fiókban marad. De optimista vagyok. ;)

 

– Itt régen egy kurva nagy vár állt – mondta a sárkánycímeres harcos azon az estén. Nem pont ezeket a szavakat használta, mert a tizenkettedik században még nem úgy beszéltek az emberek, ahogy manapság – de hát nem is értené senki, ha azt az időt szóról-szóra próbálnánk beszédében feltámasztani. Aznap este, amikor ez a mondat elhangzott, esett pár csepp eső a hideg, de gyenge, kora tavaszi szélben. Nem volt elég ahhoz, hogy kijózanítsa őket, annyira részegek voltak. A sárkánycímeres harcos egymaga megivott egy kisebb hordónyi sört, és ez később elhitette vele, hogy képes lesz majd’ teljes csatavértben beúszni a rezzenetlen, fekete tó közepéig. Természetesen megfulladt, mert nem volt senki, aki utánament volna: a társai vagy észre sem vették, vagy fel sem fogták, mi is történik vele.
Pedig reggel még úgy tűnt, szerencsésen indul a napja.

Elfeledni ezt az ízt / Forget Their Taste Anytime Soon

Elfeledni ezt az ízt

(See that funny little angel in the blackness? No? That’s okay. It’s doing its best to hide on purpose. Just know that it’s there.)

Elfeledni ezt az ízt: flash fiction – ami nem egészen ugyanaz, mint a novella! – az SFmagon, amit egyesek elsőre értettek, csattanóstól, mások meg nem. (Amivel nincs semmi gond, természetesen.)

The English version, Forget Their Taste Anytime Soon, is right there in my deviantArt gallery. (It’s been there for quite a while, in fact.)